Nem tudom az életemet hol rontottam én el....

 Kellér Dezső nótája

Nem tudom az életemet, hol rontottam én el,
Gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével.
Elhúzatom halkan csendben,
Hogy ebbe a szerelembe bele lehet halni,
Ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni.
Nyári este panaszkodom a csillagos égnek.
Hogy ha engem nem szeretsz már, én minek is élek,
Te vagy az én legszebb álmom,
Te vagy minden boldogságom, szeretlek a sirig,
Siromon a legszebb virág csak te érted nyilik.
Úgy fogok én meghalni is, mint ahogyan éltem,
Akkor is a cigány húzza, akkor se lesz pénzem
Csak egy asszony jön utánam,
Talpig fekete ruhában, az gyászol meg engem,
Az elrontott életemet számon rajta kérem

Szép asszonynak kurizálok...

 

 

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,
Az urának fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet hányok.
Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,
Hogy én magát olyan nagyon szeretem,
Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,
Csak azt tudja egyedül.
Házuk előtt van egy árok, van egy árok, van egy árok.
Minden este arra járok, arra járok, arra járok.
Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem, (hogy)
Azt a kislányt olyan nagyon szeretem,
Csak a jegyző, meg a pap, aki minket összead,
Csak azt tudja egyedül.

Eltörött a hegedűm....

 Jávor Pál játéka

Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólni.
A hegedűm majd megreparálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
Hozok mosdóvizet is gyöngypatak vizéből,
Ellopom a színét is rózsa levelétől.
/:Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.:/

Énnálam egy boldog óra...

Énnálam egy boldog óra nagyon ritka vendég
Mintha minden földi jóból kitagadott lennék
Életemben nem volt nékem egy szép boldog percem
Mert a legszebb virágokat is mindig másnak szedtem
Másét soha nem kívántam másét sose kértem
A rózsából mégis csak a tövis jutott nékem
A boldogság útján én még sose tudtam járni
Én nékem az életemben nem sikerült semmi
Hullanak már a levelek vége, van a nyárnak
Bánatimat elsírom a hervadó határnak
Elfeledem forró csókját, a rózsát egy szálig
De a szívem mindegyre csak teutánad, vágyik

Vörös bort ittam az este...

Volt egyszer egy mese...

 

Volt egyszer egy mese, nem mondtuk el végig,
Egyikünk se jutott el a közepéig.
Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,
Mikor a legszebb volt, akkor hagytuk félbe.

Volt egyszer, hol nem volt, ma is hiszünk benne,
Ha valóra válnék, talán igaz lenne.
Szemünk ezután már csak egymásra nézzen,
S félbehagyott mesénk mondjuk el egészen.

Darumadár, fenn az égen...

 

Huszka Jenő  és  Martos Ferenc  nótáját  Jávor Pál énekli

 Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/